Pletykák és botrányok: a bulvár eredete, funkciója és popularitása

Az előző bejegyzésemben már szót ejtettem a médiát manipuláló erőkről és arról, hogy hogyan vonja el az emberek figyelmét a fontos tényekről, hogy az általuk kreált „Mű Világot” nézzék a „Való Világ” helyett. De mégis miért érdekli inkább az egyént a botrányokkal tűzdelt rendezett valóság, mint a világ, amelyben él? Mi az oka a bulvár popularitásának?

–          pletyka (főnév)

1. Rosszindulatú szóbeszéd, mendemonda; egy személyes ügyet, illetve kitalált vagy elferdített esetet alattomosan mások előtt kitárgyaló, kiteregető, felelőtlen vagy ártó szándékú híresztelés, amely az érintett személy becsületét érinti, őt gyanúba, rossz hírbe hozza.

–          botrány (főnév)

1. Kínos eset, cselekedet, viselkedés, amely általános erkölcsi felháborodást, megütközést, kínos feltűnést, megbotránkozást kelt másokban, sok szóbeszédre ad alkalmat.

„A sajtó híradásaiban a 16. század óta fellelhetők a klasszikus triádon, bűnözésen – szexen – pénzen alapuló szenzációs történetek, amelyek valójában a közönségnek szánt morális tanmesék.” (Császi Lajos 2002:129) Az olvasó ezeket összevetette saját morális értékeivel és azt valamilyen irányban mozgatta. Mindemellett hatást gyakorolt az érintett elkövető hírnevére is, így a közösség véleményalkotását is befolyásolta. Ez napjainkban is így van. Donald Bird szerint „a média ugyanazt a szerepet tölti be a modern világban, mint a folklór a tradicionálisban.” (Császi Lajos 2002:130) Ezzel a funkcióját meg is magyaráztuk, de miért van rá szüksége az embernek?

Popularitása abban gyökerezik, hogy a közönség vágyik valamire, ami nem hétköznapi számára, más, mint amit a kiszámítható, monoton világ nyújt. A legtöbb ember a botrányokban szereplőihez képes sokkal egyszerűbb életet él. Legalábbis ezt feltételezi magáról és

Hillary Clinton, Bill Clinton, Monica Lewinsky

a bulvárhősökbe sokkal többet gondol, mint amik valójában. Pontosan ez a lényege a megcsinált sztároknak, vagy napjainkban előszeretettel használt szóval „celebeknek”. A néző/olvasó nyomon követheti, hogy hova mennek a „híresek és gazdagok” nyaralni, milyen partikon vesznek rész, kivel randiznak, vagy éppenséggel kivel csalják meg párjukat, mint Bill Hillaryt Monicával.

Ám nem muszáj ekkora súlyúnak lennie a botrányoknak ahhoz, hogy felkeltse az egyén érdeklődését. A pletykák egy egészen kis közösség életét is befolyásolják, elhatárolják a csoportot más csoportoktól, meghatározzák a tagok közti viszonyt, közelséget és távolságot. A csoportba tartozás feltétele, hogy a benne élő egyén ismerje a közösség pletykáit, mert ezek helyezik el őt a csoportba és a csoporton belül. Pletyka és pletyka között is van különbség. Elképzelhető, hogy kitaláció az egész, de az is lehet, hogy minden szava igaz. Nem beszélve a kettő közti átmenetről, a „kiszínezett” történetekről. Nagy szükség van az emberi kreativitásra a pletyka megalkotásakor, mely minél színesebb és részletesebb, annál hitelesebb. Ha kevés a részlet, akkor túl átlátható, s bizonytalanságából adódóan érdektelen.

Forrás:

  • Császi Lajos: A média rítusai. Budapest: Osiris-MTA-ELTE.2002 Populáris rítusok: pletykák és botrányok a médiában

Képek:

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s