A sajtószabadság feltételei

A sajtószabadság már a könyvnyomtatás kora óta fennálló kérdéskör. Az első cenzúra a katolikus egyházhoz kötődik, amely 1482-ben betiltotta az egyházellenes pamfletek terjesztését. Az egyházszakadás előtt pedig a reformer gondolatok terjesztését akadályozták meg. A 18. századig nem kérdőjelezték meg a cenzúra legitimitását.

A szabad sajtó fontosságát azonban sokan elismerték és hangsúlyozták. Karl Marx úgy vélte, hogy a sajtó szabadsága az állam szabadságának feltétele. A liberális sajtóelmélet is létfontosságúnak tartja, úgymint minden egyéb gondolat, ötlet szabad áramlását.

De melyek azok a tényezők, amelyek a szabad áramlást gátolják?

Sok olyan hatás éri a sajtót, amely befolyásolja szabad működésében. Egyik közülük a politika. Különböző politikai csoportosulások más-más cél elérése érdekében manipulálják az információ szabad áramlását. Ezt számtalan módon vihetik végbe. Elképzelhető, hogy egy médiumban nyilatkoznak úgy, hogy az számukra kedvező legyen – remélhetőleg nem a valóság ferdítésével – vagy egész egyszerűen saját médiumot hoznak létre, amelynek minden szava mögött ott lapul a politikai cél elérése. Ez csak két lehetséges módja a politikai erők manipulálós eszközkészleteinek. A politika befolyása a sajtóban nagyban függ az országot kormányzó politikai erők hatalmától és az államberendezkedéstől.

Freedom of the Press – 2010

Egy másik befolyásoló tényező a PR. A PR (Public Relations) azért felelős egy szervezetben, hogy a külvilággal jó kapcsolatot ápoljon. Ehhez az is hozzátartozik, hogy önmagát jó színben tünteti fel. Mindez akkor működik jól, ha az áldozat nem is veszi észre, hogy pozitív benyomást ébresztettek benne. A pozitív összkép érdekében azonban a PR is kénytelen saját nézőpontjából prezentálni egy-egy eseményt, amely könnyen járhat a valóság torzításával, vagy egyes információk visszatartásával.

Befolyásoló tényező a kereskedelmi média hatalmának növekedése is. Kétféleképpen is meg lehet közelíteni ezt a kérdéskört. Egyrészt a világon működő milliónyi média egy szűk csoport tulajdonában vannak, és ki van téve eme csoportok akaratának. Kevesen rendelkeznek egy hatalmas hálózat sorsa felett. Másrészt a kereskedelmi médiák profitorientáltak. Mivel pénzüket hirdetésekből és reklámokból szerzik, így fontos számukra a nézettség. Tartalmaik így sok esetben hatásvadász elemekkel és bulvárral vannak megtöltve, elvonva a figyelmet a fontos politikai és társadalmi problémákról. Ezzel a neutralizálják az embereket, akik idővel elfordulnak a politikától és a problémáktól.

A sajtót több más elem is gátolja, de ezek helyretétele nagymértékben hozzájárul a sajtószabadsághoz. Ha egy ország politikai hatalma beismeri és elősegíti a szabad információáramlást, azzal már nagy lépést tett a szabad sajtó ügyéért. De ez még nem elegendő ahhoz, hogy teljes sajtószabadságról beszéljünk. Valószínűleg ha minden elképzelhető gátat és befolyást ki lehetne szűrni, akkor is jönne valami új, amire előtte senki sem gondolt. Azonban a szabadságnak is vannak mértékei.

Egy viszonylag friss médium lehet a kulcsa a liberális eszmék megvalósulásának. Ez pedig nem más, mint az internet. Az interneten megtalálható anyagok sem mentesek a fent említett tényezőktől, azonban egymás mellé helyez több nézőpontot, amelyből az egyén választhatja vagy válogathatja ki a neki megfelelőt és így közelebb kerülhet a valósághoz.

Forrás:

http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/01_demokratikus_ujsagiras/

Kép:

http://chartsbin.com/view/1329

Advertisements

One thought on “A sajtószabadság feltételei

  1. Érdekes gondolatok. Kis apróság az “első cenzúra” kérdéséhez. Itt a cenzúra nyilván úgy értendő, mint a leírt szövegek tartalma és elérése felett gyakorolt, az író személyétől független külső kontroll, annak is a fizikai típusa. Hamár egyház; a kereszteshadjáratok során a keresztesek számos eretneknek minősített íratot, gyakran teljes könyvtárakat égettek fel az elfoglalt területeken (pl. Tripoli bevétele után a Dar-el Ilm cca 100ezer kötetét), de a legkorábbi ilyen eset még Kínában történt jóval Kr.e. Qin Shi Huang Ti császár nem csak a neki nem tetsző könyveket, de a szerzőiket is elégettette. Kicsit általánosabban véve a cenzúrát (amikor gondolatokra, tanításokra vonatkozik amiknek nem kell feltétlenül leírt formában lenniük), a mi kultúránkban Szókrátész perét szokták alapvető példaként emlegetni ehhez: őt ugye az athéni ifjúság (tanításain keresztüli…) megrontásának vádjával fogták perbe a város erkölcsei felett őrködő cenzorok. Az eredmény ismert, talán tragikomikus is, tudva, hogy Sz. is azt tanította, hogy egy ideális város ideális kormányzata bizony megszűri a hozzáférhető tanításokat és csak azokat engedi átadatni, amelyeket bölcs emberek a fejlődésre és a helyes életvitelre nézve hasznosnak találnak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s